Büdös "Nagy" Ponty

Eljött az alkalom mikor olyan terméket foghattam a kezemben amin éppen csak megszáradt a festék. Ok tudom ez némi túlzás, de abban megegyezhetünk, hogy friss termék a piacon. 

Így adódott a téma, hogy ki kéne próbálni, hogy mit tud a cucc, és persze volt indok, hogy miért akarok pecázni menni. :-)

Gyönyörűnek koránt sem mondható vasárnapi hajnalon találkoztam Géza barátommal Maconkán a halőrháznál. Előző nap már megbeszéltük, hogy a gátra megyünk horgászni, de ahogy lenni szokott ember tervez és valaki(k) belekavarnak. Mondanom sem kell, hogy ezen a vasárnapon már reggel 6-kor egy gombostűt nem lehetett leejteni a gáton. Ezek után úgy döntöttünk, hogy legyen a hármas tó, hal abban is van, csak kevesebb a Nagy Ponty, de igazából az anyag működésére voltam kíváncsi. 

Be kell vallanom nem bíztam a Büdös Nagy Ponty fogósságában mivel egy elég komoly hideg front kellős közepén voltunk és ilyenkor jobban kedvelem az édes jellegű etetőanyagokat, de nem volt mit tenni adottak voltak a feltételek Büdös Nagy Ponty Betain.

Zacskó kinyitása után szerintem mindenki tudta, hogy mi történik, a rothadó káposzta ehhez képest kutya füle. Ezt választottam most már nem volt vissza út. Rostálni nem muszáj hanem kötelező, sok mogyoró nagyságú összeállt darabok vannak benne. Rostálás után egy nagyon homogén anyagot kapunk amit vizezni tovább nem kell, közvetlen mehet a kosárba.

Némi infót adnék a felszerelésről, " nagy " pontyokra készülve egy 4,20-as XH Feeder-t készítettem be egy 25 grammos pellet feeder kosárral 3 szem fűzött kukorica, ha nagy ponty akkor adjuk meg a módját rendesen. Alapozónak 50 méterre 1kg-t dobáltam be a Büdös Nagy Ponty Betainos etetőanyagból, majd bedobtam a szereléket és vártam.

Nem vagyok híve a hosszan várakozós "kiülős" pecáknak ezért 5 perc után már kezdtem fészkelődni a ládán, de erőt vettem magamon és türelmesen vártam, viszont már gondolkodtam a következő csalin. Tíz perc után kitekertem a cuccot, etető anyagot begyúrtam a kosárba a csalit pedig lecseréltem egy kukorica két szem csonti, újabb tíz perc telt el kapás nélkül, mellettem Géza úszós szerkóval 30-ról aprította a keszegeket, mondanom sem kell, hogy volt mémi vérszívás. Ekkor úgy döntöttem, hogy fölrakok kettő szem csemegekukoricát és láss csodát három perc múlva mozdult a spicc, mondanom sem kell mint kisgyereknek a  karácsonyi ajándék. Bevágás után megijedtem, hogy lemaradt a hal, mert nem volt túl sok ellenállás, de ott volt egy keszeg,

  fő a pozitív gondolkodás, ahol a keszeg ott jönni kell a pontynak is. Újra csalizás és rövid időn belül újra kapás, na ez már határozottabb volt a 3 unciás spiccen, ekkor már tudtam, hogy meg van a potyesz már csak a méret volt kérdéses ( na jó tudtam, hogy nem lesz 10+ ), némi küzdelem és hal a szákban.

Ezek után gondoltam, hogy minden összeállt és már csak dobok majd húzom a halat, igen ahogy a jól megvágott filmekből már megszokhattuk, a valóság nem ezt mutatta, jött egy két órás szünet, de én hajthatatlan voltam és 10 percenként újra dobtam. Géza pedig csak rágta a fülemet, hogy rakjak már össze egy finom pecát és próbáljam keresni a halat. Beadtam a derekam és összeraktam egy 3,60-as médium szerkót 18-as főzsinór, 30 cm 12-es előke, 12-es horog, 10gr hengeres kosár csúszóra szerelve, etető anyag és a csemegekukorica maradt. Vakon dobtam kb. 25 méterre, 5 perc és jött az első. Láss csodát, majd lerántotta a bottartóról a cuccot, igazi pontyos fékre húzós kapás, gyors fotó a hal vissza és dobtam is ugyan oda vissza.

Rövid idő elteltével újabb kapás, ami egy kárász volt, következő dobásra pedig egy keszeg, és ekkor jött ismét a csend, ami most jóval rövidebb ideig tartott, fél óra elteltével újra egy ponty kopogtatott.Viszont erre a napra Ő volt az utolsó mivel teljesen kifogyott a etető anyagos tál.

Persze arra is kíváncsi vagy, hogy én milyen következtetést vonok le ebből a pecából! Több pozitívum mellet van egy negatív is, talán azzal kezdeném IRTÓZATOSAN büdös számomra én jobb szeretem az édes illatokat. A pozitívum, mindamellett, hogy nem kell kevergetni elég egy rostálás, tartalmaz egész magvakat kukoricát tigrismogyorót amivel akár még csalizni is lehet, igazi nyári melegben biztos vagyok benne, hogy még fogósabb, hisz a meleg vízben az erjesztett magvak is csodákra képesek és az sem elhanyagolható, hogy teljesen szűz részre dobva rövid idő alatt több kapást is sikerült halra váltani. Gondolom akik félórát órát tudnak egy dobáson ülni azoknak még a nagy ponty is beköszön, de ezt már Nektek kell kiülni. Ha kedvet kaptatok ehhez az etetőanyaghoz,ne habozzatok a www.palocpeca.hu oldalon megrendelhetitek

Hogy miért szeretek pergetni?

Voltál már úgy, hogy egész héten nem volt lehetőséged horgászni menni? Akadályozott az időjárás, még délután is dolgoztál és ne feledjük ( akinek ) ott a család.

Nekem ez most így mind összejött. Mégis találtam egy szabad órácskát, igaz sakkozni kellett a mai eseményeket, de mégis összejött, hogy horgászhassak. Ilyenkor persze nem a pontyos cuccot szedem össze, most is csak fogtam egy 1,80 hosszú botot és a műcsalis táskát GOOOO a vízpart. Sok esélyt nem adtam, hogy fogok valamit, de az érzés, hogy víz, bot, és a cserkelés. 

Gyors szerelés és már dobtam is az első nádfalat, 5-6 dobás semmi, megyek tovább, ilyenkor persze a tuti helyekre megy az ember, de persze, ha nem eszik a hal, vagy ott sincs akkor hiába. De most nem is a fogás élménye a fontos, inkább a kikapcsolódás, leakadni a minden napi zakatolásról. Ebben az átszellemült állapotban egyszer csak meghallod az a csobogást, amire vártál és tudod, hogy ott egy ragadozó. Vissza az első helyre, dobok és már vontatom is be a csalit, tőlem kb 4 méterre odavágott egy kis csuka, öröm és boldogság megvan az első, ekkor jött a fekete leves megindult fölfele, rázott kettőt a fején és elköszönt. Sebaj ott volt éreztem a halat :-)

Dobáltam még rá, de semmi, mentem tovább a bejáratott helyekre, még maradt 20 percem, erre hagytam a tutit, itt mindig ki lehet csalni legalább egy csukát. Első dobásra semmi, a másodikat közelebb dobtam egy nádfalhoz, lassan vontattam a csalit, már majdnem a lábam alatt volt a gumi, mikor oldalról megjelent egy kis csuka és ekkor egy vehemens nekiindulást láttam a haltól, majd oldalról rávetette magát és letorkozta. A csuka szájából csak a drót előke látszott ki, igazán erős kis csuka volt, jobban küzdött mint nagyobb társai szoktak, de szákolás után már foghattam is kezembe egy fotó kedvére.

Majd vissza az éltető helyére, had kergesse tovább az apró halakat. :-)

Sajna a gumi nem úszta meg ilyen könnyen, mivel letorkozta ez a csöppség ezt a 10cm-es gumit. Használtam már korábban is, de ekkora nyomokat még a nagyok sem hagytak benne, a horog átszakadt az oldalába és a farok rész is két helyen felszakadt, sajnos ennyi volt ennek a számomra csukás csalinak.

 

Szóval az ilyen apró örömök miatt szeretem a pergetést, nem kell, hogy rengeteg halat fogjak, mégis kizökkent a mindennapokból és felfrissülve élményekkel gazdagon tudok hazamenni.

www.palocpeca.hu

Ilyen szél még a mesében sincs

A mai pecáról túl sokat nem tudok mondani, talán csak annyit, hogy a viharos szélben match botos peca nem tartozik a kedvenceim közé. Láss csodát kaptam viharos szelet, imádtam. Azért sikerült kikönyörögnöm kilenc keszeget a vízből. Nem voltak kapitálisak, de élménynek talán nem is voltak rosszak. :-) 

Nagyon vártam a mai napot, kíváncsi voltam a Maros Dévér Speciál kajájára. Ezzel még nem horgásztam, egy tipikus karamellás Dévéres kaja színes apró pelletekkel, persze megturbóztam süllyedő Angol morzsával. Az időjárást nem sikerült megváltoztatnom ezért hiába a jó etetőanyag a pontos etetés, ha a víz elmossa az egészet.

Majd legközelebb!

www.palocpeca.hu

Munkás május1.

Elég rég írtam, események történtek, de talán nem volt egyik sem olyan meghatározó, hogy két bővített mondattól többet érdemeljen.

Talán ez a május 1-i peca sem lesz a legkedvesebb emlékem, de mégis leírom azokat a gondolatokat amik akkor és utána összegyűltek.

Már nagyon vártam a süllő tilalom végét, mert számomra ennek a halnak a megfogása a legkedvesebb, ahogy a csontjaimon érzem mikor rávág a fenéken vontatott csalira. Előre megbeszéltük barátaimmal, hogy május 1 a Tiszáé és a pergetésé lesz. Géza jött a saját " jacht-jával " Zoli és én a Szabicsba béreltünk egy csónakot

és az Aranyosi sziget volt a találkozó pont. Géza már egy fél órája dobált mire mi oda értünk és az egy árva csuka megfogásán kívül nem volt neki semmi. Nem volt valami jó előjel. Megérkeztünk és bevetettük csalijainkat elsőre kicsit alul méreteztük a jig súlyát mert a 12gr-t nem sikerült lerakni, szerencsére a 14-15gr-os fejek már megálltak a sodrásban, 10-15 dobásonként újabb helyeket kerestünk, de mind sikertelenül próbálkoztunk. Két óra elteltével feltűnt, hogy a "helyi erők" fel s alá cikáznak a vízen amiből kezdtük sejteni, hogy ez a nap nem a halakról fog szólni, de nem adtuk föl. Becsorogtunk különböző mellékágakba, vallattuk az öblítő csatornákat, de még mindig nem mosolygott ránk a szerencse.

Igaz Gézának akadt egy Köves és egy Balin, de Zoli és Én nem találtuk a megfelelő helyet és csalit. A Tisza nem akarta megmutatni igazi arcát. Fél 11 körül úgy döntöttünk, hogy elkezdünk vissza csorogni a kikötőbe, de persze minden jónak mutatkozó helyet megpróbáltuk, ami egyre jobban lehangolt, hogy még a Balinok sem mozogtak, nem adtuk föl dobáltuk a vizet cseréltük a csalikat és semmi, fél egy körül értünk a VI-os öblítőhöz ahol tavaly még felújítások voltak, de annak előtte mindenki szerint egy halban nagyon gazdag hely volt. Géza már ott várt minket, de nem igazán volt boldog ( ott sem ment semmi ), beálltunk mellé, hogy megbeszéljük a stratégiát miként fogjuk ki a legnagyobb halakat, persze ez már csak egymás vérszívása volt. Elvoltunk csigázva, nem tudtuk mitévők legyünk, a helyi öregek is szomorúan csorogtak el mellettünk és szinte egy két keszegen kívül senki nem fogott semmit, kivéve kora reggel volt egy Harcsa és azt emlegette mindenki. Ne csak szóban horgásszunk elővettem egyik botom, és feltettem egy 5cm-es felszíni csalit, dobtam egyet tekertem, semmi, még egy, de semmi, mondtam is, ha most nem jön akkor gyerünk egy étterembe mert már éhes vagyok és amúgy is mit ülünk itt. :-)

Ekkor történt valami, dobtam tekertem és csatt, szerintem én voltam a legjobban meglepődve, hogy görbül a bot és a laza féket csak úgy húzta a hal. Tudtuk, hogy Balin lesz főleg, hogy akkora patáliát csinált, mintha egy kapitális cápa lett volna, jó színész volt a lelkem. Nem baj vissza tért az élet mindenki, hogy egyáltalán kapás van, plusz nem is a gyerek méretből való, JÓ nem is egy kapitális, de akkor is örültünk.

Fotó 100-as vigyorral, sőt készült egy nagyobb kép is viszont csak belső felhasználásra (vagy nem), majd a Bálintka mehetett vissza éltető helyére. Mindannyian újult erővel vetettük be magunkat a pecába, dobtuk húztuk csak az a bizonyos " Be a csali Ki a hal" (Aradi Tamás) dolog nem akart működni. Sebaj kaptunk egy pár óra erőt a továbbiakra, jöttünk mentünk csodás látványt kaptunk a helytől, Kárászok ívása, Jégmadarak játéka, igazi természet film élőben.

Ez így ment négy óráig mikor úgy döntöttünk, vége a napnak és már kezdett romlani az idő is, kikötöttünk, összepakoltunk majd közösen nyugtáztuk Ettől csak jobb pecát kívánhatunk magunknak.

Összességében egy munkás tavaszi napunk volt kevés szerencsével, de annál több vizuális élménnyel.

www.palocpeca.hu

Amit lehetett megtettem

www.palocpeca.hu

A mai egy igazán spontán peca lett, pénteken este még gyomorrontással küzdöttem, ami szombaton csak némileg javult. Ezért nem is készültem vasárnap sehova, sőt még szombaton az időjárás sem volt a legkegyesebb.

Aki horgászik az tudja, hogy milyen érzéssel telítődik az ember mikor vasárnap egy csodás napsütéses "reggelre" ébred ( nyolc óra ). Mit volt mit tenni, összeszedtem magam és nyomás horgászni. Ma nap Mátraszele és Jánosaknak között elterülő Mizserfai-víztározó volt a célpont, a köznyelvben csak szelei vagy acélgyári tónak hívják. Ez a víz ahol én tag vagyok. Egy gyönyörű 12ha-os bányató amit a Zagyva táplál, a víz jellegéből adódóan teljesen kiszámíthatatlan, hogy fog-e az ember halat vagy sem. Mikor azt hinné. hogy nagyon fog menni akkor kapás nélkül is megúszhatja, viszont mikor sehol nem fognak semmit akkor itt nem tud két bottal horgászni mert a kapások egymást érik.

A hírek gyorsan terjedtek, pénteken a szénmezőn ( Zagyva befolyónál sekély rész ) nagyon ment a hal, de szombatra lejjebb hagyott köszönhető az idő változásnak. Mikor elindultam, tudtam, hogy a sekély részen egymást fogják érni a horgászok, ezért nem is bíztam nagy szerencsében, de azért próbáljuk meg.

Mikor kiértem az első horgásznál érdeklődtem, hogy mizújság a halakkal, de nem volt valami feldobott hangulatban és elmondása szerint a szénmező is áll. Nem csüggedtem, 6-7 állással följebb mentem, kipakoltam etetőanyagot kevertem, majd nekiálltam vizet mérni 

Muszáj volt megtalálni a legsekélyebb részt, mivel a víz hőmérséklete koránt sem volt mondható langyosnak sem és ezen a részen alap a 3-5 méteres mélység. Az ötödik dobásra találtam egy 1,5-2 méteres részt, ezt beetettem csaliztam és jöhetett a várakozás.

Már vagy 10 perc eltelt mikor úgy gondoltam, hogy frissítek a csalin és úgyis kiürült már a kosár, de ekkor a jobb oldali boton bemozdult a spicc, majd intenzíven rángatta egy halacska, bevágtam és éreztem, hogy nem ponty, de ha keszeg akkor az a nagyobbik fajtából. Küzdelmes fárasztásra nem kellett számítanom, így gyorsan partra került egy méretes keszeg.

Természetes nem szólaltak meg a fanfárok, hogy nekem legalább sikerült, de nem is vártam. :-) Nem terveztem hosszú pecát ezért nagyon örültem, hogy volt egy gyors kapásom, ezen felbuzdulva még nagyobb lelkesedéssel dobtam vissza a csalimat várva a jó szerencsét, ha már bányatavon vagyunk. Ahogy szokták mondani gyenge kezdés után erős visszaesés következett, a maradék másfél órában sajnos nekem se történt semmi, így másokhoz hasonlóan én is csomagoltam és távoztam, viszont én nem üres kézzel.

www.palocpeca.hu

Küzdelmes vasárnapi match-ezés

Hogy szokták kezdeni, a horgász beszámolókat?

Reggel kinéztem az ablakon és verőfényes napsütés, vagy éppen be volt borulva és stb.

Én még a redőnyt se húztam föl, tudtam, hogy menni akarok ha esik ha fúj, felőlem még röpködhettek volna a mínuszok is. Döntöttem és kész!

Már a hét elején eldöntöttem, hogy vasárnap Maconkára megyek a hármas tóra és akármi lesz csak match botot viszek magammal.
Fölpakoltam és 8 kor már ki is pakoltam a cuccaimat a vízparton, etetőanyag keverés, láda beállít, bot összeszerel, 8:45 had szóljon. Meg ahogy Móricka elképzelte, egész héten jó idő, most meg egy frankó lehűlés, rátette a bélyegét a napra, de ki ha én nem majd megmutatom, kb 20 perc és x dobás után be is jött az etetésre az első dévér. Mondanom sem kell, hogy ketten voltak mellettem egy jobbról egy meg balról akik fenekeztek, gondolom már reggel hattól, hát nem volt túl nagy sikerem náluk.

Pörgősnek koránt sem mondható pecának ígérkezett a nap, de kb 11-ig szórakoztató volt még így is, hogy lassan, de jött a hal.

Aztán föltámadt a szél, innentől kezdve inkább a hal fogott meg engem mint én őt ( őket ), viszont ennek a technikának még mindig adott halat, a fenekezős kollégáknak még ekkor sem kapkodták a botjaikat. Miután a szél alább hagyott természetesen utána kellett mennem az etetésemnek, a sodrás kb 10 métert lejjebb vitte. Sebaj ott is megpróbáljuk, láss csodát megjött a nap első kárásza, boldogság öröm, ahol egy van ott lesz kettő is sőt több. Újult erővel vettem magam a pecába, hátha még egy ponty is a horogra akad, na az nem de egy termetes sneci megmozgatta a 12 grammos úszót így Ő is bekerült a fotóalbumba.

Ekkor már fogyóban volt a 4kg etető anyag, a halak kapó kedve a kicsiről a nagyon kicsire csökkent ami azt jelentette, hogy a három szem csontit kettőre kellett csökkenteni.  (Ja igen csonti, ez volt a harmadik vasárnap, hogy ezen a vízen horgásztam az idén, ami feltűnt, hogy csak és kizárólag azt a csalit húzták el a halak amin volt legalább egy piros színű csonti, ez a mi nap sem történt másként. Ezt csak érdekesség ként jegyeztem meg.) Ránéztem az órámra 14:45 még egy utolsó hal belefér, aztán pakolás és spuri haza kajolni. Szinte mint a mesében 14:50-kor becsengetett egy újabb dévér Ő is mint a többi szereplő ( összesen 16 ebből két kárász egy sneci és az utolsóval együtt 13 dévér ) visszanyerte szabadságát, hogy legközelebb Te is aki olvastad soraimat meg tudd Őket fogni