0-tól a szektor egyig! Egy egész nap történése.

Sziasztok!

Van végre valami amiről úgy tudok írni, hogy nem izzadság szagú.

Május 21-én volt egy verseny Maconkán amire szerintem mindenki felszívta magát, már csak azért is mert voltak "illusztris" nevezők is.

Kezdjük inkább a kályhától.

Három évvel ezelőtt adtam a fejem versenyhorgászatra, nem fogom elfelejteni mert elkeveredett a nevezésem ezért utolsó ként sorsolhattam helyet és amilyen furcsa az élet az utolsó szektor utolsó helyét kaptam, viszont nem lettem utolsó, a tízes szektorból 6. helyezést értem el 4025 grammal. Első versenyre talán nem is olyan rossz.

Bármennyire is komolyan vettem a versenyzést de szektor második helyezéstől jobb eredményt nem sikerült elérni, akadt olyan verseny ahol 30 dkg kellett volna a harmadik helyhez így hatodik lettem. Elég érdekes eredmények születtek az évek alatt, de most eljött az a verseny aminek a nevezési listáján többen megdöbbentek, de legalább is felkapták a fejüket. A Haldorádó feederes szekciója jelentkezett erre a május 21-i maconkai versenyre. Számomra egy álom teljesülhetett, hogy Döme Gábor ellen versenyezzek, attól a pillanattól, hogy olvastam a nevét, minden megváltozott, az eddigi etetőanyag keverékeket elkezdtem finomítani és tesztelni ( három hetem volt rá ), voltak nagy tévutak, de a verseny előtti hét szerdáján kaptam egy új alapot és ekkor meglett a tuti. Ezt a keveréket vittem magammal május 15-én Maconkára tesztelni ( gáti szakasz ), egy borongós esős nap volt alacsony légnyomás értékekkel. Megkezdtem tesztelni az etetőanyagot két bottal, az egyik 70-80 méteren a másik kedvenc távomon 35 méteren. Csali a megszokott csonti és saját magam szedett trágya giliszta, egy óra múlva el kellett döntenem melyik távot adom föl mert kapás kapást ért, a nagy hal reményében a rövid távot adtam föl. Az eredményes tesztelés megvolt már csak mentálisan kellett felkészülni, az már nehéz volt mert minden napra jutott valami negatív esemény amik ráadásul befolyással voltak a versenyre is. Túléltem,mert csak egy cél lebegett a szemem előtt, TÖBB HALAT FOGNI MINT DÖME GÁBOR! Az nem számít, hogy milyen szektorban vagyok csak a halak súlya számított.
Eljött a nap! Hihetetlen nyugalommal érkeztem amire még nem volt példa, talán még zavart is ez a nyugalom. Az élet nagy szervező mert egy szektorba sorsoltam Gáborral, ez a szektor a nyári kikötő volt és soha nem horgásztam még ott, de ezt is mint minden feladatot meg kellett oldani.

Neki is láttam, nem siettem csak nyugodtan ki készítettem mindent, elrendeztem, hogy kéznél legyen ami kellhet ( úgy sem sikerül, mert mindig az kell ami épp nincs ). Én keszegre kárászra készültem igaz egy pontyos alap volt keverve, de a felkészülés alatt ez a keverék adta a legtöbb halat és főleg nagy dévéreket és kárászokat, plusz még 70-80 dkg-s pontyokat. Maconkán nagyon nem látom értelmét a nagy pontyos horgászatnak egy ilyen versenyen, mert nem mindig jön be, persze vannak kivételek sőt, de az nem az átlag horgász. Nem egyszer voltam tanúja, hogy csak azért nullázott valaki mert egyszerűen nem volt hajlandó átállni a keszegre, szerintem többet hoz a konyhára, ha keszeggel kezdünk és biztosan van 4-5 kg a haltartóban és úgy állunk át a pontyra ha beindulnak, amennyiben csak egyet-egyet fognak a szektorban akkor még össze lehet rakni keszegből és kárászból na és akár nekünk is bejöhet egy potyesz ami meg tudja nyomni a súlyt. Én is így indultam, a kezdetet jelentő három dudaszó után 10 perccel jött az első dévér ami kb. 70 dkg-t nyomott és egy szál trágya gilisztát vett föl, ekkor nem is érdekelt más csak a fehér hal. Giliszta a horogra, etető a kosárba és be a vízbe, 2-5 percenként jöttek a keszegek kárászok vegyesen, a giliszta mennyiségétől függetlenül 30 dkg - 1 kg közötti halak érkeztek. Mivel nem vagyok egy igaz OB szintű versenyhorgász ezért hiába érkeztek gyorsan a kapások túl sok időt töltöttem a fárasztással csalizással, kb egy óra telhetett el a versenyből mikor Döme segítője megjelent mögöttem és 10 percet állt ott először, ami biztos, hogy ez idő alatt két halat akasztottam. Mit ne mondjak idegesítő egy helyzet volt, viszont sejtettem, hogy jó helyen lehetek a szektorban mivel a mellettem ülő semmit nem fogott ez idő alatt és a másik srácnál sem fordult elő sűrűn esemény. Toltam tovább a dolgot, de fél tizenkettőkor megállt a buli ekkor 40 percre rápróbáltam a 80 méteres etetésre, de semmi nem történt viszont ez a negyven perc arra jó volt, hogy a rövid táv felfrissüljön és ahol abba hagytam ott folytattam. Majdnem!

Első körben 30 cm-es előkével hibátlan szájszéles kapások voltak, de most lemaradtak a halak, váltottam 50 cm-re és kisebb horogra 10-esről 12-re, giliszta helyett 2 szem csontira, de nem volt valami sikeres döntés mert a kisebb horog miatt a merítő előtt verték le magukat a halak. Ezt követően 60 cm előke 10-es horog és láss csodát minden ha újra megvolt ( a csonti maradt mert a giliszta már nem kellett nekik ), lefújásig igaz csökkenő kapásszámmal de kitartott a lendület, sőt volt olyan időszak is mikor a kárászok a süllyedő csalinak vertek oda.

A segéd a verseny végéig még vagy háromszor állt mögém, igaz nem tudom, hogy tőlem milyen "verseny titkot" tudtak ellesni, de éreztem, hogy jó lesz a buli vége. Persze voltak kételyek bennem, hiszen Döme Gábor azért egy VB-s versenyző és a mesében van csak, hogy a szegény legény elnyeri a fele királyságot.

Eljött a mérlegelés ideje, ekkor már ott volt Gábor is, a mérleg 12.210 g-ot mutatott ahogy haladtunk a szektor eleje felé egyre jobban tudatosult, hogy lesz mit keresnem a végelszámolásban mivel senkinek nem volt 10 kg fölötti eredménye. 

Ekkor megmérték Gábor terítékét és a képzeletbeli fanfárok megszólaltak bennem ( 6.xxx g ) ilyen boldogságit akkor éreztem utoljára mikor születtek a lányaim. Gratulált az eredményhez és ment mindenki a dolgára, mert volt mit elpakolni.

Életem egyik meghatározó horgász élménye valószínűleg ez az esemény volt, igaz az utóélete a történetnek kicsit furcsa, de erről később.

www.palocpeca.hu