Munkás május1.

Elég rég írtam, események történtek, de talán nem volt egyik sem olyan meghatározó, hogy két bővített mondattól többet érdemeljen.

Talán ez a május 1-i peca sem lesz a legkedvesebb emlékem, de mégis leírom azokat a gondolatokat amik akkor és utána összegyűltek.

Már nagyon vártam a süllő tilalom végét, mert számomra ennek a halnak a megfogása a legkedvesebb, ahogy a csontjaimon érzem mikor rávág a fenéken vontatott csalira. Előre megbeszéltük barátaimmal, hogy május 1 a Tiszáé és a pergetésé lesz. Géza jött a saját " jacht-jával " Zoli és én a Szabicsba béreltünk egy csónakot

és az Aranyosi sziget volt a találkozó pont. Géza már egy fél órája dobált mire mi oda értünk és az egy árva csuka megfogásán kívül nem volt neki semmi. Nem volt valami jó előjel. Megérkeztünk és bevetettük csalijainkat elsőre kicsit alul méreteztük a jig súlyát mert a 12gr-t nem sikerült lerakni, szerencsére a 14-15gr-os fejek már megálltak a sodrásban, 10-15 dobásonként újabb helyeket kerestünk, de mind sikertelenül próbálkoztunk. Két óra elteltével feltűnt, hogy a "helyi erők" fel s alá cikáznak a vízen amiből kezdtük sejteni, hogy ez a nap nem a halakról fog szólni, de nem adtuk föl. Becsorogtunk különböző mellékágakba, vallattuk az öblítő csatornákat, de még mindig nem mosolygott ránk a szerencse.

Igaz Gézának akadt egy Köves és egy Balin, de Zoli és Én nem találtuk a megfelelő helyet és csalit. A Tisza nem akarta megmutatni igazi arcát. Fél 11 körül úgy döntöttünk, hogy elkezdünk vissza csorogni a kikötőbe, de persze minden jónak mutatkozó helyet megpróbáltuk, ami egyre jobban lehangolt, hogy még a Balinok sem mozogtak, nem adtuk föl dobáltuk a vizet cseréltük a csalikat és semmi, fél egy körül értünk a VI-os öblítőhöz ahol tavaly még felújítások voltak, de annak előtte mindenki szerint egy halban nagyon gazdag hely volt. Géza már ott várt minket, de nem igazán volt boldog ( ott sem ment semmi ), beálltunk mellé, hogy megbeszéljük a stratégiát miként fogjuk ki a legnagyobb halakat, persze ez már csak egymás vérszívása volt. Elvoltunk csigázva, nem tudtuk mitévők legyünk, a helyi öregek is szomorúan csorogtak el mellettünk és szinte egy két keszegen kívül senki nem fogott semmit, kivéve kora reggel volt egy Harcsa és azt emlegette mindenki. Ne csak szóban horgásszunk elővettem egyik botom, és feltettem egy 5cm-es felszíni csalit, dobtam egyet tekertem, semmi, még egy, de semmi, mondtam is, ha most nem jön akkor gyerünk egy étterembe mert már éhes vagyok és amúgy is mit ülünk itt. :-)

Ekkor történt valami, dobtam tekertem és csatt, szerintem én voltam a legjobban meglepődve, hogy görbül a bot és a laza féket csak úgy húzta a hal. Tudtuk, hogy Balin lesz főleg, hogy akkora patáliát csinált, mintha egy kapitális cápa lett volna, jó színész volt a lelkem. Nem baj vissza tért az élet mindenki, hogy egyáltalán kapás van, plusz nem is a gyerek méretből való, JÓ nem is egy kapitális, de akkor is örültünk.

Fotó 100-as vigyorral, sőt készült egy nagyobb kép is viszont csak belső felhasználásra (vagy nem), majd a Bálintka mehetett vissza éltető helyére. Mindannyian újult erővel vetettük be magunkat a pecába, dobtuk húztuk csak az a bizonyos " Be a csali Ki a hal" (Aradi Tamás) dolog nem akart működni. Sebaj kaptunk egy pár óra erőt a továbbiakra, jöttünk mentünk csodás látványt kaptunk a helytől, Kárászok ívása, Jégmadarak játéka, igazi természet film élőben.

Ez így ment négy óráig mikor úgy döntöttünk, vége a napnak és már kezdett romlani az idő is, kikötöttünk, összepakoltunk majd közösen nyugtáztuk Ettől csak jobb pecát kívánhatunk magunknak.

Összességében egy munkás tavaszi napunk volt kevés szerencsével, de annál több vizuális élménnyel.

www.palocpeca.hu